3. fejezet - Útban az északi tartományok felé

Egy fáradt nyári alkonyon megpihent Sesshoumaru, bár nem volt fáradt, de tekintettel volt az angyalra kit még mindig nem hívót nevén, pedig már jó ideje együtt utaztak.

Sesshoumaru ránézet Yakenre. - Nagy uram mi a baj?? Semmi Yaken. Csak annyi hogy nem tudod dolgod- és Sesshoumaru összébb húzta a szemét. Aztán észbe kapott a kis gnóm és gyors hajlongás kíséretébe elnézést kért a nagyúrtól, amiért olyan feledékeny.

Igen nagy uram már is szedem a fát, - és eliszkolt az erdő sűrűjébe.

Már lassan megszokom, hogy ez a szolga ennyire feledékeny-, ekkor tekintete a mellette kuporgó Ayael-ra siklott. Aggodalommal töltötte el a lány gubbasztása és némi kíváncsisággal a tekintetébe, leült Ayael mellé és ránézet. Ayael erre elfordította a fejét és belenézet az erdő ürességébe. Nem értelek Sesshoumaru nagyúr. Egyik pillanatban érdeklődsz a másik pillanatban meg legszívesebben meg fojtanál, de abba biztos vagyok, ha az a kislány élne akkor másabb lennél?

A youkai csak némán bólintót, egyet, nem szólt semmit. Az a kislány fontos volt neked. Tán asszonyoddá is tetted volna, ha nem hal meg idő előtt. Ezt miből gondolod? láttam a szívedbe, amikor találkoztunk a hídon. Azt gondoltam, tán a kislány nyomdokaiba léphetek, és tán egy nap engem is megkedvelsz annyira, mint őt. –Sesshoumaru, Ayaelre nézet, szinte egy időben fordították el a fejüket és egymás szemébe néztek. Fel tudod támasztani öt? Némán bólintottam egyet és tovább fürkésztem a youkai szemét. Sesshoumaru ekkor elfordította a fejét és a földre tekintett. Ne vájkálj bennem. nem akartam meg bántani Sesshoumaru nagyúr. Miből gondolod, hogy meg bántotál? Hagyjuk nagyuram belefáradtam.

Ayael a távolból észreveszi Yakent ahogy sietős léptekkel cipel egy nagy öl fát. A gnóm ekkor elhasalt pont a nagyúr előtt, és faágak szanaszéjjel szóródtak. Ayael föl állt és segített összeszedni Yakenek a faágakat. Nem sokára a tűz is éget. Miközben nyugodt pillantásokkal néztem a lángnyelvek örök táncát. a gnóm kobold nagyurára nézet, és pislogva néhányat –meg szólalt - Sesshoumaru nagyúr mért megyünk északnak? Sesshoumaru nem válaszolt. Ekkor Ayael meg szólalt-szeme fekete opálként ragyogott - azért megyünk északnak Yaken mert a kislány kit Rinnek hívnak odavan eltemetve. Egy üvegkoporsóba tartják életbe a testét. Mintha mindig tudta volna a nagyúr hogy egyszer rá talál arra a személyre aki majd feltámasztja öt. Akkor már nem lesz rám szüksége s tán elválnak útjaink is..de azt nagyon sajnálnám. Ayael hirtelen kijött a transzból és meg rázva a fejét széles vigyorral Sesshoumarura nézet. Tudta, hogy igaza van, de a nagyúr soha nem fogja be ismerni. Angyal eldőlt és mély álomba szenderült. Sesshoumaru Ayael arcára nézet és belefeledkezett a gondolataiba. Legalább olyan tiszta mint Rin, és gyermeki ártatlanság csak úgy sugárzik belőle. Tán egy nap még a feleségem is lehet. Ki tudja. Levetem a prémemet a vállamról és betakartam vele. egy darabig még nézte a hold majdnem áttetsző ezüstös csillogását. aztán a fának dőlve elaludt.

Hajnalodót és csak azt éreztem, hogy nagyon melegem van.- Kinyitottam szemem és akkor láttam meg hogy a nagyúr prémje rajtam van. A lábamat kidugtam a prém végén hogy ellenőrízem vajon mennyire van hideg. Sajnálattal vettem tudomásul hogy nagyon hideg van és Sesshoumarun meg nincs rajta a prém ami meg védené a hidegtől. Felültem és közelebb mentem Sesshoumaruhoz. Ráhelyeztem a jobb vállára a prémet és bebújva, az ölébe helyeztem a fejem, aztán mind kettőnket betakartam a prémmel. Yaken volt az első, aki felébredt a kora reggeli napsütésre. megdörzsölte hatalmas szemeit. Körülnézet, kereste Ayaelt vajon hol lehet.

Megakadt a szeme a nagyurán. elszörnyedt magába..hogy jön ahhoz ez a féllény hogy a nagyúr ölébe fektesse fejét. bosszankodott magába.

Sesshoumaru a dühöt szolga hangjára felébredt. Keze a lány fején nyugodott mintha simogatta volna álmába. Össze húzót szemel rá nézett Yakenre, igyekezet neki kimutatni, hogy nagyon rossz kedvű amiért felébresztette az álmából. a gnóm szolga összehúzódott és földre tekintet szemel elnézést kért a nagyúrtól. Bocsásson meg nagy uram. Kérem csak ez a lány.. ne foglalkozz vele nem a te dolgod.. szólalt meg a nagyúr kissé álmos de annál határozottabb hangon.

Hangok hallatán kinyitottam a szemem és felültem Sesshoumaru öléből. Ránézett Ayaelre, mintha azt kérdezné tőle miért bujt hozzá. Ayael zavarába Sesshoumaru prémét gyűrögette. Bocsáson meg nagyuram amiért ezt tettem, de azt gondoltam tán fázik. Ezért raktam vissza a prémet. Youkai nem mondott semmit. Csak fel állt és Yakenre nézet. Hozd, ah, unt. Tovább megyünk. Felálltam és elmosolyodtam. Nagyuram nem haragszik? Kérdeztem tőle kissé félénk hangon. Sesshoumaru vissza fordította a fejét, kicsi mosolyt csalt szájára.

Most már jobb kedvel keltem fel a földről, mert tudtam, hogy a nagyúr meg bocsájtott nekem.

Alig pár óra felforgása alatt elértük az északi határvidék peremrészét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés