9. fejezet - Szabadságba született gyermek I.

Már három hónapja úton voltunk és egyre távolabb kerültünk a keleti tartományoktól.

Olykor felmerült bennem a szabadba töltött első három napunk, amik számomra nem voltak túl vidámak.

Ugyanis ekkor derült ki, hogy állapotos lettem, és nem is egy hanem két gyermeket hordok a szívem alatt.

Így három hónap távlatába már könnyebbnek éreztem azt ami kezdetben nagy tehernek bizonyult.

Készen álltam az anyaságra,de tudtam hogy a legrosszabbkor jött mert ha apám kirobbantja a háborúját a nyugati tartományokért akkor egy pillanatra sem érezhetem magam biztonságba,és ez jó nagy aggodalommal töltött el .

Így gondolkodtam, Ah un hátán elöltem ott ült Rin és vígan dudolászott.

Mellettem jött Sesshoumaru .

Olykor rám pillantott kérdő tekintetével hogy vajon minden rendbe van e?

Ilyenkor mindig ránéztem és elmosolyodtam.

Ezek a pillantások mindig jó érzéssel fogtak el, mert így éreztem Sesshoumaru gondoskodását, még ha csak a tekintetéből is kellet ki olvasnom mert kimondani sose mondta. Immáron a nyugati területek felé haladtunk.

Sesshoumaru azt akarta, hogy nyugati földön szülessen meg a két gyermeke.

Semmit sem hagyott a véletlenre.

Mindent alaposan kigondolt…. még három hónap volt hátra a terhességből, és vészesen közeledtünk a nyugati területek határához.

Egyszer azt hallottam Taisho nagyúrtól, hogy van egy nyári rezidenciájuk közel a keleti határhoz, és volt egy olyan érzésem hogy épp oda sietünk, és abban reménykedtünk ,hogy azt a macskadémonok nem fedezték fel.

Bár Sesshoumaru nem mondta, de nekem volt egy ilyen megérzésem.

A nap kezdett nyugovóra térni és megcsillogtatta az erdő ritkás leveleit.

Sesshoumaru megállt és Yakenre nézett.

Yaken már tudta mi a dolga és elszelelt fát gyűjteni.

Rin leugrott Ah-un hátáról és Yaken után rohant.

-Várj meg Yaken mester!!

Megyek én is.

Kiabált utána Rin.

Ott maradtam Sesshoumaruval nem szolt semmit csak rám nézett odajött hozzám, és lesegített Ah-un hátáról. Bizonytalanul tettem le a lábam a talajra

megpróbáltam elengedni Sesshoumaru kezét de megbillentem és az ölébe estem

kérdő aggodalommal rám nézett, én visszatekintettem rá, és elmosolyodtam.

Nincs semmi baj-mondtam Sesshoumarunak.

Közbe igyekeztem visszanyerni az egyensúlyomat.

Kiegyenesedve ránéztem és végig húztam a kezem a hasamon, aztán meg fogtam Sesshoumaru kezét és ráhelyeztem a hasamra. csodálkozva rám nézet, és elmosolyodott.

Érezted őket?

Igen, és bólintott.

Pont akkor rúgtak egyet. Sesshoumaru csak mosolygott ami ritka látvány volt számomra.

A távolból Rin és Yaken hangját lehetett hallani.

Sesshoumaru nagyúr visszatértünk Yakennel!

Mindketten egy tölgyfát vittek az ölükben.

Sesshoumaru gyorsan elkapta kezét a hasamról,nehogy észre vegye Rin és Yaken, azt az érdeklődést, amit fiai iránt tanúsít.

Letették a fát és Yaken elkezdett, tűzet csiholni.

A láng felgyúlt az ég vörösen ragyogó naplementéjébe kívánkoztak a lángok füstjei.

Leültem a tűz mellé, és amennyire nagy hasam engedte összekuporodtam.

ezt Sesshoumaru észrevette, levette válláról a bundát, és rám terítette.

A sajátomét azóta visszakaptam, de az most kevésnek bizonyult,

eldőltem a földön, szemem lecsukódót, és már aludtam is.

Sesshoumaru egy darabig még nézte a tűzet és közbe őrködött.

Miután látta, hogy mindenki elaludt, behunyta szemét és álomra hajtotta a fejét.

***

Másnap reggel üdén ébredtem fel Sesshoumaru karjaiból

belenéz a démon szemeibe,amik még csukva voltak.

Aztán váratlanul kinyíltak.

-a szívbajt hoztad rám Sesshoumaru!!!

Mért kell ijesztegetni?

A démon kajánul elvigyorodott, és ezt mondta.

Nem volt szándékomban megijeszteni.

Aztán szájon csókolt.

Azt hiszed egy csókkal elintézheted?

Közbe vigyorogtam, mert sose tudtam rá haragudni.

Igen Heian.

sőt tudom, hogy ezzel megnyugtatlak.

Jaj Sesshoumaru! sóhajtottam egy nagyot.

Tudom Heian.

Hosszú az út és fárasztó.

Ma este odaérünk a nyári rezidenciához, de előtte majd körül nézek, hogy minden rendbe van e? Rinre néztem pont akkor nyitotta ki a szemét.

Jó reggelt Rin és neked is Yaken.

Jó reggelt Heian sama.

Mondta a kislány félénk álmos hangon.

Yaken hozd a lovakat.

Szólalt meg Sesshoumaru a háttérből

a kis gnóm odament a ki kötött sárkánylovakhoz, kioldotta a kantárt, és odavezette Sesshoumaruhoz.

Nagy nehezen felmásztam a sárkányló hátára, és némi fészkelődés után már biztonságba éreztem magam, Ah un hátán.

Sesshoumaru rám nézett és észre vettem rajta némi aggodalmat.

Mi a baj Sesshoumaru?

Kérdeztem tőle.

Semmi Heian.

Tudtam, hogy valami baja van, de nem akarta nekem elárulni.

Beleszimatoltam a levegőbe,

valahonnan messziről macska démonok szagát sodorta felénk a szél.

De aztán eltűnt az illat.

Nem abból az irányból jött ami felé haladtunk.

Már csak Rint kellet megtalálni.

Rin hol vagy?

Kiáltottam a nagy messziségbe.

Nem jött válasz.

Yaken kérlek, keresd meg Rint.

Igen is úrnőm, és a kis gnóm már is rohant a botjával Rint megkeresni.

Fél óra múlva visszatértek, aminek örültem, mert Sesshoumaru már nagyon türelmetlen volt, hogy megint rájuk kellet várni.

Nagy nehezen elindultunk a nap már feljött és csak úgy tűzött a júliusi hőségbe.

Szakadt rólam a víz,

Legszívesebben kidugtam volna a nyelvem, hogy hűsítsem magam.

De nem tettem.

Egy nemes kutyadémonhoz ez nem illik.

Már magasan járt a nap mikor megálltunk egy patak mellett

leugrottam a sárkánylóról, lekaptam a cipőm és belemasíroztam a patak vízébe.

Meg mostam benne a fülem az arcom és minden testrészemet amit csak lehetett.

Aztán pedig beletérdeltem és elkezdtem inni.

Sesshoumaru te nem kérsz inni?

bólintott egyet.-

Odament a patak széléhez és belemerítette kezét a csillámlóan átlátszó tiszta vízbe, és ivott egy keveset.

Némi pihenő után folytattuk az utunkat és estig meg sem álltunk.

***

A sötét félhomályból egy palota rajzolatát lehetett kivenni.

Mikor odaértünk Sesshoumaru kinyitotta a kaput.

Yaken bujtasd el Heiant és Rint a sárkánylóval.

Rád bízom őket.

Sesshoumaru bement és szétnézet az elhagyatott palotába.

Egyik pillanatról a másikra, emlékek sokasága tört elő a szívében.

Olyan emlékek, amikről azt hitte, hogy soha többé nem jönnek elő benne.

Csupa kellemes emlék, ami az apjához és Heianhoz kötik.

Beleszimatolt a levegőbe.

Sehol nem érzet semmit, de aztán feltámadt egy kicsit a szél, ami meg fújta hosszú haját és vékony erős alakját. Nem érzett semmit a levegőben, ezért kiment a kapuhoz és előhívta Yakent.

Hozd a sárkánylovat bementünk a palotába, aztán Sesshoumaru megfordult és odajött hozzám.

Lesegített a sárkánylóról és rám nézett.

Yaken vidd el a lovakat az istállóba és vidd magaddal Rint is.

Bementünk Sesshoumaruval a palotába.

Ráférne némi takarítás

Igen tudom.

Majd fogadok fel szolgákat keletről, és minden rendbe lesz.

Átkarolta derekamat és aztán felnéztem rá.

Jó rendben.

De addig hagy tegyek rendet legalább a saját szobánkba.

Csak bólintott, egyet, és megcsókolt.