A távolból éreztük, hogy Yoshiro a közelben van.

Sesshoumaruval összenéztünk, és tovább mentünk az északi kapu felé.

Nem törődtünk az érzéseinkkel.

Úgy gondoltuk, ha még is összefutunk akkor majd nem, veszünk róla tudomást, bár ez elég nehéz lesz.

Mégis csak a bátyám és nem nézhetem levegőnek.

Ezt Sesshoumaru nem értené meg.

Egyre közelebb értünk,és a messzi távolból észre vettük Yoshiro alakját.

A lenyugvó nap fénye megtörte magas alakját.

Jobban megnéztem, és kimondottan jóképűnek láttam.

Jaj miket gondolok hisz ö a bátyám.

Még én próbáltam magamtól távol tartani.

Most még is ö jár a fejembe.

Pedig milyen szép nap volt a mai?

Nem gondoltam volna hogy Sesshoumaruba ennyi szenvedély rejtőzik.

Igy ahogy elnézem a bátyámat, magasabbnak látom Sesshoumarunál.

Legalább egy fejel.

Odaértünk a palotakapuhoz.

Most Sesshoumaru mellém állt és megfogta a kezem.

Yoshiro ridegen ránk tekintet.

-Ti meg hol voltatok?

Lesütöttem a szemem és elkezdtem gondolkodni.

Vajon mit mondjak?

Néma csend borult ránk.

A feszültség a két kutyadémon között egyre csak erősödött.

Elkezdték egymást méregetni, és közbe morogtak.

Egy kis idő múlva feltekintettem.

Rá néztem a bátyámra.

Elmosolyodtam és ezt mondtam neki – sétálni voltunk.

Yoshiro mogorván rám nézett.

-Hogy képzeled ezt húgi?!

Förmed rám Yoshiro.

-Ezt hogy érted?

-Engedély nélkül ki se jöhetek a palota falai közül?

-Ne ordíts!

-Nem ordítok csak hangosan, beszélek.

-Hagyd abba hugi!

-Akkor sem mehettél volna el ezzel a ficsúrral!

-Nem te fogod nekem meg mondani, hogy mit szabad és mit nem!

Sesshoumaru kívül állóként nézte, ahogy vitatkozom a bátyámmal.

Egy darabig hallgatta vitát, aztán elindult a kapu felé, és maga után húzott.

-Hagyd Heian.

Ragaszkodó szemekkel rám nézett, és én követem öt a kapu felé.

Áthaladtunk a kapun és újra a hátsó kertbe találtuk magunkat.

Ismerős illatot sodort a szél felém.

Ismét bódító magnólia és cseresznye illat lepte be a kert minden szegletét.

Most nem kerülgetett az ájulás.

Már hozzá szoktam ahhoz hogy a magnóliának és a sakurának ilyen bódító illata, van.

Oda értünk a verandához felléptünk rá,és bementünk a folyosóra.

Végig mentünk rajta és az útólsó ajtónál megállt Sesshoumaru.

Kinyitotta és bementünk a szobába.

Leültem az ágyra, Sesshoumaru pedig kiment az erkélyre.

Nagyon mélyen elgondolkodott.

Aztán megfordult, és bejött az erkélyről.

Rám nézet.

• Holnap elmegyünk innen.

• Nem maradok itt egy percet sem.

• Jelentette ki Sesshoumaru.

Árnyak jelentek meg a tolóajtó mögött, akik nem voltak mások, mint Rin és Yaken.

Bebocsájtásra vártak.

-Sesshoumaru nagyúr bejöhetünk?

Kérdezte Yaken a tolóajtó túlsó felén.

-Gyertek csak bátran.

Mondtam Yakennek, és már is nyílt a tolóajtó, amin bemasírozót Yaken a kis Rinnel.

-Sesshoumaru nagyúr!

Annyira hiányoztál nekem, meg Heian is!

Rin zokogni kezdet,és oda rohant Sesshoumaru lábához és átölelte.

Sesshoumaru ránézett Rinre.

Ne csak engem ölelgess.

Heian is itt van.

Rin felnézet a kutyadémonra és elkezdet szipogni.

Hagyd abba Rin a bőgést.

Igen is Sesshoumaru nagyúr.

Rin kihúzta magát, és már rohant is felém hogy átöleljen.

Kíváncsian rám tekintet.

-Hol voltatok?

-Sétáltunk egyet a nagyúrral.

-Remélem nem haragszol amiért nem vittünk magunkkal?

-Nem nem haragszom.

Rázta meg a fejét a kislány.

-Ennek örülök.

-Rin holnap reggel itt hagyjuk a palotát.

-Útnak eredünk.

-Ha nem akarsz itt maradni akkor készülődj.

-Igen Sesshoumaru nagyúr.

-Mi ?

-Nagyuram !

-Itt hagyjuk a keleti birodalmat?

-Igen Yaken.

-De de nagyuram,nem teheted meg ezt a Hiroshi nagyúrral.

-De hogy nem Yaken.

-Nem fogok úgy ugrálni, ahogy ö akarja.

-Ha szüksége lesz rám akkor majd, üzen.

Heian meg majd elintézi nekem hogy Hiroshi nagyúr erről értesüljön.

Ránéztem Sesshoumarura, és kissé haragos szemekkel belenéztem szemeibe.

Mért pont én?

Kérdeztem Sesshoumarut érthetetlen tekintettel.

A te apád.

Jóbban szót tudsz vele érteni.

Na jó, ahogy akarod.

Mondtam beleegyezően,és egy mosolyt csaltam a számra.

Akkor én most elmegyek és megkeresem az apám,és közlöm vele a nagyszerű hírt.

Kifog ugrani a bundájából örömébe ha meghallja elhatározásodat.

Kimentem az ajtón és elindultam apám szobája felé.

Bemehetek?

Kérdeztem apámat, de nem jött válasz.

Hallgatás bele egyezés.

Gondoltam magamba és rányitottam az ajtót.

Nagyon furán éreztem magam a szobába.

Tele volt tömjén füst illatával.

Érdekes hangokra lettem figyelmes.

Elindultam a hangok irányába,és apámat megtaláltam Sakurával az ágyba, ahogy enyelegnek.

Annyira elvoltak egymással foglalva hogy észre sem vettek,ezért úgy döntöttem hogy rájuk ijesztek egy kicsit. Megköszörültem torkom és csak annyit mondtam,-Haliho apukám itt vagyok,és elővettem legszélesebb mosolyom.

Mindketten felugrottak az ágyból, Sakura mérgesen rám nézet apám, meg zavart szemekkel elkezdet hebegni .

Te meg mit keresel itt Heian?

Csak beszeretnék valamit jelenteni.

Sesshoumaruval úgy döntöttünk hogy elmegyünk a palotából.

Holnap reggel indulunk.

De mért pont most?

Szegezte a kérdést Hiroshi nagyúr a lányának.

Azért mert Yoshiro és Sesshoumaru nem jönnek ki egymással.

Legutóbb is majdnem összevitatkoztak.

Ha Sesshoumaru nem lenne ennyire hidegvérű akkor már valamelyikőjük nem, élne.

Én meg már azt hittem hogy elvesz feleségül.

Kajánul elvigyorodtam- Én is, azt szeretném, de nem akarom Sesshoumarut sürgetni.

Majd rá szánja magát apám,és ne haragudj rá, amiért ilyen.

Most megyek.

Várj Heian!

A nagytanács hamarosan összeül hogy megvitasson egy nagyon fontos kérdést.

Vissza fordultam apám felé,és ránéztem a tőle örökölt aranyló szemeimmel.

Mi az a fontos kérdés?

Kérdeztem kíváncsisággal a hangomba.

Összegyűjtök minden kutyadémont hogy megvívhassuk az utolsó háborúnkat a párducokkal,és szövetségeseikkel vissza akarjuk kapni a nyugati területeket ami egykor Inu No Taishou-é volt. Apám!

Azt szeretnéd ha vissza térne Sesshoumaru a nyugati palotába és felhagyna ezzel a vándor élettel?

Igen Heian.

Csak remélni tudom, hogy Sesshoumaru megérti a szándékaimat.

Azt szeretném, ha boldog lennél, és ezt a boldogságot csak Sesshoumaru tudja neked biztosítani.

Ott a nyugati palotába.

Hiroshi nagyúr összehúzta köntösét és felkelt az ágyból.

Odament lányához és homlokon csókolta.

Bár hogy döntesz az életbe én melletted leszek édes lányom.

Beszeretném pótolni azt az időt amit kihagytam az életedből.

Apám szemeibe néztem és csak azt vettem észre hogy könnyek csordulnak végig az arcomon.

Köszönöm apám.

Arcon pusziltam apámat és elnézést kértem tőlük amiért meg zavartam őket.

Kimentem a szobából mélyen magamba zuhanva.

Sose gondoltam volna hogy ennyire nehéz lesz számomra a búcsú arról a helyről ahol megszülettem.

Bementem a szobánkba.

Sesshoumaru már várt rám az ágyba, de nem mentem oda hozzá.

Helyette kimentem az erkélyre ,és felnéztem a csillagos égboltra.

Sesshoumaru érezte hogy valami nyomja a lelkem.

Kikelt az ágyból,és egy száll alsónadrágba odajött a hátam mögé.

Átkarolta derekam és magához húzott.

Akár mi bánt megoldódik.

Tudom Sesshoumaru

De nagyon nehéz itt hagynom a palotát.

A vérem ideköt.

S a szíved?

Az hova köt?

Hozzád és nyugathoz.

Sesshoumaru lehajtotta fejét Heianhoz és gyöngéden megcsókolta.

Felvett a karjaiba és odamentünk az ágyhoz.

Letett és lefeküdt mellém.

Egy darabig egymás tekintetét néztük.

Mire álomba ringatott Sesshoumaru tekintete.

Másnap reggel kikeltem az ágyból, és ellenálhatatlan érzést éreztem egy kis fürdés iránt.

Sesshoumaru még mélyen aludt.

Álomszuszék és még ö mondja hogy korán kell kelni.

Kerestem a szekrénybe egy törölközőt és elindultam keresni egy fürdésre alkalmas helyet.

Nagy nehezen találtam is,kint a kertbe volt egy barlang

A barlang mélyén egy csodálatosan tiszta barlangi tavat.

Levettem ruhámat és belementem a jéghideg vízbe.

Szinte felüdülés volt számomra az a félóra amit itt töltöttem .

Kijöttem a vízből, és elkezdtem felöltözni.

Már majdnem felöltöztem mikor váratlanul ott termet Sesshoumaru.

Mér jöttél el nélkülem fürdeni?

Nem volt szívem téged felébreszteni.

Sesshoumaru nem mondott semmit.

Odament a tóhoz, meg mosta arcát és a fülét aztán automatikusan a törülköző után nyúlt.

Megtörölte benne arcát, és utána rám nézett.

Nem érezted hogy les valaki?

Nem

Mért van ennek jelentősége?

Igen.

Láttam a bátyádat errefelé.

Biztos megkukkolt.

Miket feltételezel róla?

Sok mindent.

Szerintem még mindig magának akar.

Ha igy is van Sesshoumaru a gyógyír megvan számára is.

A kérdés csak, az hogy mikor fog vele élni?

Megfogtam Sesshoumaru kezét és ránéztem.

Gyere, menjünk vissza.

Rin és Yaken biztos felkelt már.

Visszatértünk a palota falai mögé. Épp beléptünk a szobába mikor Rin felkelt az ágyból.

Nagyot nyújtózott és a mellette kuporgó Yakenre nézett. Pislogott néhányat aztán megdörzsölte a szemét.

Jó reggelt Yaken mester!!!

Kiáltott rá a gnóm békára a kislány.

Yaken összerezzent.- Rin a frászt hoztad rám.-Ne ijesztegess - Jó reggelt neked is.

Jó reggelt Rin.

Jött egy másik válasz az ajtó felől.

Ah Sesshoumaru nagyúr jó reggelt, és neked is Heian.

Hol voltatok?

Kissé megvoltam lepődve, mert Rin minden alakalommal ezt kérdezi,és már rosszat feltételeztem,de hát már hónapok óta Sesshoumaruval utazik.

Nem várhatok mást egy árva gyermektől csak mély őszinte ragaszkodást.

-Jó reggelt rin,mondtam mosolyt csalva az ajkaimra.

Heian te is velünk jössz?-kérdezte tőlem a kislány.

Igen veletek megyek

nem kívánok itt maradni a bátyám árnyékaként.

Apám meg már mindenről tud,úgyhogy nem tarthat semmi vissza.

Mikor már mindenki útra készen állt,kimentünk a folyosóra azon végig haladtunk,le a lépcsőn és kimentünk az udvarra.

Sesshoumaru szólt az egyik szolgának hogy hozza ide a sárkánylovat.

Rin felült rá

körül néztem az udvaron ,sehol senkit nem láttam.

Kicsit feljebb tekintettem,és az egyik erkélyen ami bizonyára apámé lehetett megláttam apám szomorú tekintetét.

Sesshoumaru felé fordultam.-Várj meg, mindjárt jövök.

Berohantam vissza palotába,felrohantam a lépcsőn , és bementem az apámhoz.

Sakura még aludt

kimentem az erkélyre és apám karjaiba zuhantam.

Bocsáss meg apám amiért elmegyek.

Semmi baj kislányom megértelek.

De remélem megérted hogy mért kell elmennem.

Igen megértem Heian. – Nem csak Yoshiro miatt mész el hanem azért is mert Sesshoumaruhoz húz a szíved.

Igen apám ezért.

Most menj, mert Sesshoumaru nem fog öröké rád várni.

Apám arcára egy puszit adtam és boldogan elmentem, vissza az udvarra.

Sesshoumaru már türelmetlenül várt.

-Rám mosolygott, aztán elindultunk ki a nagykapun vissza a természet adta szabadság felé.