ANGYALI MOSOLY

Kagome ismét megbetegedett, és kénytelen volt Inuyasha segítségével visszatérni a modernkorba. Az orvos által felírt gyógyszereknek és vitaminoknak köszönhetően egész hamar rendbejött. Mielőtt még visszatértek volna a középkorba, Kagome rávette Inuyashát, hogy menjenek el bevásárolni az útra. Hazafelé menet Kagoméra hirtelen rátört egy ismerős érzés. A közelből érzett egy szilánkot a Szent Ékkőből. Nem is kellett több Inuyashának, és máris elindultak a szilánk keresésére...

• Megvan Inuyasha! - kiáltott fel Kagome, miközben magához húzta a félszellemet, majd kitárta jobb kezét, és a mutató újjával egy bizonyos pontra bökött - Onnan érzem! A sikátor közepén kell hogy legyen egy szilánk a Szent Ékkőből!

Inuyasha se szó se beszéd felkapta a hátára Kagomét, és a csomagokról megfeledkezve elindult vele a sikátor felé. A sikátorhoz érve Inuyasha megtorpant, majd Kagome lemászott róla.

• Többen is vannak... - suttogta Kagome – Talán nem kéne feltűnést keltenünk.

Ám Inuyasha nem felelt, csak hegyezte a füleit, hogy jobban hallja a bentlévők beszélgetését. Egy idő után rájött, hogy ez nem beszélgetés, hanem egy veszekedés.

• Hagyjatok békén! – hallotta Inuyasha a sikátor másik vége felöl egy rémült lány hangját. - Ezt nem adom oda, semmi áron!

Inuyashának nem kellett több, berohant a sikátorba a hang irányába, Kagome követte. Amint beért, meglátta a hang gazdáját, egy lányt, aki azért küzd, hogy ne vegyenek el tőle valamit, ami számára olyan fontos. És ekkor Kagome megpillantotta az Ékkőszilánkot a lány újján, a gyűrűbe foglalva.

A részeges támadókat meglepte az a tény, hogy hirtelen ők lettek hátrányban ezért egy pillanatra elfordultak, és a józanabbik támadó elengedte Cayou kezét, mire Cayou rögtön cselekedett. Ökölbe szorította a másik kezét, és akkora ütést mért a támadója fejére, amekkorára képes volt. Inuyasha közben földre terítette a másik, ittasabbik támadót. Kagome közben felvette a földről Cayou kistáskáját, és belepakolta a kihullott női kacatokat.

• Köszönöm. - hajolt oda Cayou Kagoméhoz, és gyorsan beletuszkolta a táskájába a még földön lévő dolgait, majd mikor ezzel megvolt, átvette a táskát Kagométől, és már indult volna el, amikor Inuyasha felmordult.

Cayou meglepetten visszafordult, és látta, hogy mindketten a gyűrűt bámulják az újján, amit az előbb majdnem sikerült elveszítenie. Gyorsan eltakarta ujjaival a gyűrűt, ugyanis attól tartott, hogy a két idegen segítsége mégsem volt olyan önzetlen. Cayou elindult kifelé a sikátorból, ugyanis gyanította, hogy ők is el akarják venni tőle a gyűrűjét, ezért ha lehet, mégjobban megszaporázta a lépteit, és amikor már végre kiért a sikárorból fellélegzett. Megkönnyebbült, hogy nem jöttek utána, de tévedett. Amikor a két idegen közül a lány óvatosan megérintette a vállát, nagyon megrémült. Gyorsan lefejtette magáról az idegen meleg kezét, és szembefordult vele. Látta, hogy közel egyidősek lehetnek, ezért tőle nem is tartott anyira, inkább az idegen fiú aggasztotta. Furcsa öltözék volt rajta, amilyet csak a történelem könyvekben látni manapság, és bár fiatalnak látszik, a haja mégis fehér. Cayou teljesen összezavarodott, nem szeretett volna semmi mást, csak végre hazamenni a meleg házba, ahol az apja és húga már biztzosan várják.

• Mi.. mit akartok? - dadogta az idegenek felé – Már megköszöntem a segítséget. Miért követtek?

• Nyugodj meg, mi nem akarunk bántani – próbált kedvesen válaszolni Kagome, miközben végig mosolygott. - Biztosan össze vagy zavarodva a sikátorban történtek után, és teljesen megértelek. Mi csak arra lennénk kíváncsiak, hogy mit akartak tőled azok az ittas fiúk.

Inuyasha hevesen bólogatott, közben szemét le nem vette a gyűrűről. Kagome és Cayou is észrevette ezt, és Kagome célzó szándékkal megbökte Inuyasha oldalát, mire a félszellem zavartan felmordult, és végre elfordította a tekintetét a gyűrűről.

Az ég kezdett egyre sötétebb lenni, hiszen ellepték az esőfelhők, és az idő is egyre hűvösebb lett. A nap már rég lement, és Cayou tudta, hogy már rég otthon kéne lennie, és valószínüleg az apja is nagyon aggódik már érte. Miközben Kagome nyugtatgatta a rémült Cayout, Inuyasha visszament a csomagokért, amiket olyan hirtelen maguk mögött hagytak. Szerencsére minden egyes csomag megvolt, így Inuyasha ismét megpakolva tért vissza a két lányhoz.

• Ha nem bánod hazakísérünk. - jelentette ki Inuyasha, a már amúgy is eldöntött tényt.

Cayou csak bólintott, mostmár látta, hogy megbízhat bennük, hiszen ha ártani akartak volna neki, azt már rég megtehették volna, ám ehelyett kedvesek, és még haza is kísérik.

• Ó! Ne haragudj. - torpant meg Kagome, majd mosolyogva kezet fogott Cayouval. - Még be sem mutatkoztam. Kagome vagyok, ő pedig itt Inuyasha, az egyik barátom.

Cayou kezet fogott vele, majd Inuyashával is, akinek ez egy kicsit bonyolult volt, ugyanis közben majdnem a földre ejtette a csomagok felét.

• Az én nevem Cayou. - mosolyogva mutatkozott be nekik, és már egy csepp aggodalom sem volt a hangjában. - Köszönöm, hogy hazakísértek, de semmi szükség rá. Már teljesen jól vagyok. És amúgy sem meglepőek az ilyen esetek itt Japánban. Tudtam, hogy nem kéne sötétedés után kint mászkálnom, de mégis megtettem. Hát ez lett a következménye.

Kagome erre nem tudott mit felelni, ám Inuyasha annál inkább:

• Igen? Akkor meg minek mászkáltál sötétedés után, és mit keres nálad egy ilyen értékes gyűrű?!

• Inuyasha! - förmedt rá Kagome, aki attól tartott, hogy ezzel a beszédstílussal elmarják maguktól Cayout.

Kagome tévedett, ugyanis Cayou csak mosolygott. A mosolya olyan volt, akár egy aranyos kislányé, aki végre megkapta egy igen fontos kérdésére a hőn kívánt választ. Kagomét megrémítette ez az angyali mosoly, nem tudta, hogy ez most jót jelent avagy rosszat. Cayou a mosolya után megtorpant, olyan hirtelen, mint amikor egy írónak beugrik a megfelelő szó egy vicc csattanójának. Az angyali mosolyát felváltotta az a megmásíthatatlan ördögi kacaj.

• Most meg min nevetsz? - háborodott fel Inuyasha, és ő is megállt. - Semmi vicceset nem mondtam!

Azonban Cayou nem felelt, csak nevetett tovább, hátborzongató hangon. Kagome értetlenül állt a kialakult helyzet előtt, Inuyasha viszont percről percre egyre idegesebb lett, majd amikor már nem bírta tovább, ledobta a csomagokat a földre, és Cayou elé viharzott. Erősen megragadta a kacagó lány két karját hátulról. Minden olyan gyorsan történt, és mire Inuyasha észhez tért, legnagyobb meglepetésére Cayou egy ügyes mozdulattal kibújt a szorítása alól, és ugyanazzal a mozdulattal a földre kényszerítette a meglepett félszellemet, majd, mintha koszos lenne a válla, leporolta.

• Inuyasha jól vagy? - Kagome letérdelt mellé, majd felsegítette a félszellemet, és megrémülve nézett Cayou elégedettségtől csillogó barna szemeibe.

Inuyasha morogva felállt, és elismerően bámulta a lefegyverzőjét.

• Ez egy ügyes és elég egyszerű karate trükk volt, amit egyszer egy filmben láttam a tv-ben. - adta meg a választ a ki nem mondott kérdésre Cayou. - Már rég ki akartam próbálni valakin, de a támadóm sajnos nem olyan szögben fogta meg a kezem, ahogyan kellett volna, így vele szemben ez nem használt volna. Sajnálom Inuyasha, de azt hiszem, az előbbi kérdésed alapján rájöttem, hogy miért is akartok hazakísérni. Nektek is a gyűrűmre fáj a fogatok igaz? Csak hogy azt nem fogom átadni nektek sem, úgyhogy akár vissza is fordulhattok.

• Ostoba ember! - háborodott fel Inuyasha, és Cayou elé vágott. - Emiatt a gyűrű miatt folyamatos veszélynek leszel kitéve. Add ide nekem, és éld tovább az életed, mintha sosem találkoztunk volna!

Cayou megint felnevetett, de most nem azzal az ördögi kacajjal, hanem csak egy átlagos szomorú lány nevetésével.

• Te ugye nem idevalósi vagy? - tette fel a kérdést Inuyasha felé fordulva, és mielőtt Inuyasha válaszolhatott volna erre a feltevésre, Cayou folytatta - Nem is kell válaszolnod. Ahogy beszélsz, a gesztusaid, a ruházatod, minden elárul. Ráadásul ne hidd, hogy pont a gyűrűm fog kelleni valakinek, ha véletlenül betörned a házunkba. Tudod vannak ott sokkal értékesebb dolgok is, mint egy régi gyűrű, amibe egy olyan kő van foglalva, amiről még csak nem is tudnak semmit.

Kagome jobban szemügyre vette a gyűrűt, ami Cayou újján volt, és amit Cayou mostmár meg sem próbált elrejteni. Mostmár biztos, hogy az egy szilánk volt az Ékkőből. Kagome fejében rengeteg megválaszolatlan kérdés bolyongott. Például, hogy "Hogy került ebbe a világba egy szilánk a Szent Ékkőből? Miért lett az belefoglalva egy ilyen régi gyűrűbe? Miért pont ennél a lánynál van a gyűrű a szilánkkal? Miért van az, hogy ennyi ideig nem is érezte a szilánk jelenlétét, és akkor ma mégis belebotlottak ebbe a furcsa lányba?" Amíg Kagome ezeken a kérdéseken rágódott, Cayou megállt egy kis kétszintes házikó előtt.

• Én itt lakom. - adta meg a választ a kérdő tekintetekre. - Köszönöm, hogy elkísértetek. Örülnék, ha bejönnétek, mondjuk egy teára.

• Boldogan. - vágta rá azonnal Kagome. - Gyerünk Inuyasha!

Bent égett a villany. Cayou bekísérte vendégeit a nappaliba, ahol az apja már várt rá.

• Ne haragudj apu, de találkoztam hazafelé a rég nem látott barátaimmal, és elment az idő. - Cayou olyan nyugodtan és egyszerűen adta elő, ezt a meg nem beszélt, érthetetlen kifogást, hogy nem véletlen, hogy Inuyasha értetlenül bámult rá, de Cayou csak mosolygott, azzal a kedves angyali mosolyával.

• Rendben van, de legközelebb telefonálj. - válaszolta szígorúan az apja, miközben végigmérte azokat a "rég nem látott barátokat".

Miután Cayou bemutatta egymásnak Kagomét, Inuyashát és az apját, felinvitálta vendégeit a szobájába. A szoba nem volt túl nagy, de kicsinek sem lehetett mondani. Elképzelhető, hogy a zsúfoltság miatt nem tűnt tágasnak, de ha minden a helyén lenne rendbe rakva, akkor egy igen tágas szoba lenne. A szobában minden megtalálható volt, ami csak egy tinilány szobájában lehetett. Természetesen az ágyon és a szekrényeket kívül rengeteg minden volt benne, de a legfeltűnőbb a számítógép, az óriási lila óra a falon és a két nagy, egészalakos tükör volt. A fal színét nem lehetett látni a rengeteg posztertől, amivel tele volt ragasztva. A fürdő a szobából nyílt, és a több ablaknak köszönhetően egy világos szoba volt. Kagome észrevette, hogy szokatlanul hideg van a szobában. Hamar rájött miért: a legnagyobb ablak, ami az ágy fölött húzódott, tárva nyitva volt. Cayou és Kagome egyszerre értek az ablakhoz, majd Cayou egy könnyű mozdulattal becsukta.

• Bocs a hideg miatt, de úgy látszik. hogy reggel elfelejtettem becsukni magam mögött az ablakot. - vigyorgott Cayou, majd leült az ágyának a szélére.

Kagome egy percig elrágódott a hallottakon, nem értette, Cayou mit ért azon, hogy "magam mögött". Cayou invitálta a vendégeit, hogy üljenek le, de Kagome inkább nézelődött az ablakon át, Inuyashának pedig a föld is megtette.

• Valami érdekeset látsz Kagome? - tette fel a kérdést Cayou Kagome merengését látva.

• Ami azt illeti... - Kagome megfordult és kérdőn nézett Cayoura. - Ti egy szentélyt őríztek?

• Ja hogy az. - Cayoun látszott, hogy különösebben nem érdekli ez a téma, és két ásítás közben letudta a választ a kérdésre. - Hát igen van ott egy szentély, aminek a közepén állítólag van valami, de ez nem lényeges, ugyanis mióta az eszemet tudom, a szentély lakattal le van zárva, tehát még sosem voltam bent, és nem áll szándékomban változtatni ezen.

Inuyasha és Kagome jelentős pillantást váltottak, majd Kagome leült Cayou mellé. Tekintete hosszasan időzött a Cayou újján pihenő gyűrűn, amit Cayou is észrevett.

• Mondd csak... - kezdett bele Kagome óvatosan.

• Persze. - válaszolt Cayou egy olyan kérdésre, ami még el sem hangzott, majd egy egyszerű mozdulattal lehúzta újjáról a kis gyűrűt és Kagome kezébe nyomta. - Tessék.

Kagome bólintott, majd tanulmányozni kezdte a kis ékszert. Eközben Cayou pedig Inuyashát tanulmányozta. Inuyashát ezzel eléggé zavarba hozta, és a félszellem inkább babrálni kezdett a csomagokkal, amiket maga mellé tett a földre.

• Te Inuyasha! Kérdezhetek valamit? - Cayou nem akart udvariatlan lenni, ezért még mielőtt kimondta volna, ami annyira érdekelte, próbálta feloldani valahogy a kialakult feszült hangulatot.

Inuyasha zavartan a szemébe nézett, majd morgott valamit, amit Cayou igennek vett.

• Arra lennék kíváncsi, hogy, már ne is haragudj meg azért amit kérdezek, de te nem vagy véletlenül félvér? - bökte ki végül a számára oly fontos kérdést Cayou.

Erre a kérdésre még Kagome is felkapta a fejét, és egy pillanatra megfeledkezett a szilánkról. Idegesen pislogott Inuyashára, de a félszellem nem lepődött meg a kérdést hallva.

• Ezt meg hogy érted? - bökte oda elég udvariatlanul a kíváncsiskodó felé.

• Hát hogy hogy hogy értem? - értetlenkedett Cayou. - Hogy lehet ezt érteni? Úgyértem, hogy nem vagy te véletlenül... nem is tudom... mondjuk félig francia?

Inuyasha nagyokat pislogott erre a feltevésre, mire Kagoméból kitört a nevetés.

• Méghogy Inuyasha francia? - hadarta nevetés közben Kagome. - Ez jó vicc volt!

• Jólvan, csak kérdeztem. - fonta keresztbe a kezeit Cayou, mint akit vérig sértettek. - Nem kell válaszolni, nem is érdekel különösebben, hogy félvér vagy-e vagy sem.

• Nem vagyok francia. - válaszolta Inuyasha, anélkül, hogy tudná, mire is válaszol tulajdonképpen. - Na jó, én válaszoltam, most viszont te válaszolj meg nekem egy kérdést. Hogy került hozzád ez a gyűrű?

Azzal a Kagome kezében lévő gyűrűre bökött, amit Cayou abban a pillanatban vissza is vett a lánytól.

• Miért érdekel? Nincs jelentősége. - vágta rá Cayou, miközben visszahúzta a gyűrűt az újjára.

• Én válaszoltam, válaszolj te is. - okoskodott Inuyasha, de Kagome leintette.

• Nem muszály elmondanod, ha nem akarod! - mosolygott Cayoura.

Úgy tűnt, hogy Cayou jobban kedveli Kagomét, mint Inuyashát, ugyanis neki rögtön válaszolt.

• Ez az egyetlen dolog, ami az édesanyám után rám maradt.

• Óh! - Kagome meglepődött a válaszon, ugyanis nem erre számított. - Értem.

Cayou egy pillanatig a távolba meredt, és azon tűnődött, mennyit árulhat el ennek a két embernek, akiket még csak pár órája ismer. Majd arra a következtetésre jutott, hogy megbízhat bennük, ígyhát folytatta:

• Tudjátok, még kicsi voltam, amikor az édesanyám meghalt. - kezdett bele Cayou. - Csak ezt a gyűrűt hagyta rám, és apám szerint, ez a kő, ami bele van foglalva, nagyon értékes. Én sosem értettem, hogy miért, hiszen a szakértők még csak azt sem tudták megállapítani miféle kő ez, tehát erre sosem jöttem rá. Ám az a tény, hogy édesanyámtól van, számomra máris felbecsülhetlen értékkel bír.

Inuyasha és Kagome türelmesen és együttérzően hallgatták végig Cayou mondatait, majd amikor végzett, Inuyasha rájött, hogy ez nehezebb lesz, mint hitte. Hiszen ezek után nem veheti el azt a gyűrűt, jobban mondva a szilánkot ettől a lánytól, akinek ez ilyen sokat jelent. Inuyasha tudta milyen érzés lehet ez, hiszen ő is elveszítette az édesanyját, ráadásul ő maga is fiatal gyerek volt még akkor. Kagome sejtette mire gondol Inuyasha, és amikor Cayou kiment a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát, szóvá is tette.

• Inuyasha... - kezdett bele Kagome, de Inuyasha belefolytotta a szót.

• Tudom. - sóhajtott fel a félszellem, majd suttogva folytatta. - Tudom, hogy nem lenne helyes, ha szó nélkül elvennénk tőle a szilánkot, de akkor is meg kell tennünk Kagome! Értsd meg, hogy minden szilánk számít!

Kagome nem felelt, csak bólintott. Ezt mind ő is nagyon jól tudta, de akkor sem érezte helyesnek ezt a döntést. Cayou kedvesen a bizalmába fogadta őket, és ezt ők így hálálják meg. Akárhányszor Kagome erre gondolt, görcsbe szorult a szíve. Inuyasha, mintha megérezte volna ezt, kedvesen átölelte Kagome vállát.

• Nem lesz semmi baj. - nyugtatgatta – Nem fogjuk bántani!

• Fizikailag talán nem, de lelkileg... - Kagome minden egyes szót erősen megnyomott, úgy válaszolt. - Inuyasha nem vehetjük el tőle úgy, hogy el sem magyarázzuk neki, miért tesszük ezt!

Ám mielőtt Inuyasha rácáfolhatott volna erre, Cayou hirtelen felbukkat a fürdőszobából. A fejére egy törölköző volt csavarva, és pont úgy festett benne, mint egy törökbasa, akinek a fején aranyló urbán díszeleg.

• Bocs, hogy eddig tartott, de meg kellett mosnom a hajam, mert szörnyű füst szaga volt, és még az alkoholt is éreztem rajta, pedig én nem ittam. - magyarázta. - Viszont már elég késő van. Mit szólnátok hozzá, ha itt maradnátok éjszakára? Nem akarom, hogy hazafelé ti is bajba kerüljetek!

• Rendben! - vágta rá Inuyasha, aki úgy gondolta, így könnyebben el tudja venni a szilánkot.

Kagome rögtön átlátott a helyzeten, és tudta jól, hogy miért fogadta el ilyen hamar Inuyasha ezt az ajánlatot, holott egész nap azt hajtogatta, hogy még ma visszatérnek a középkorba. Ígyhát Kagome felhívta az édesanyját, hogy ne aggódjon, és Cayou is beszélt az apjával, akinek semmi kifogása nem volt a dolog ellen, csak egyetlen feltétele volt. Inuyashának külön kell aludnia a lányoktól. Cayou mosolyogva bólogatott, és kitessékelte Inuyashát a szobájából, majd átkísérte a vendégszobába. Kagoménak felajánlotta az ágyát, de ő inkább a kanapét választotta. Így Cayou megágyazott neki oda, és adott egy pizsamát neki a sajátjaiból. Kagome miután megköszönte, és átöltözött, feszülten ledőlt a kanapéra. Cayou szokásához híven levette a gyűrűt, és az ágya melletti éjjeliszekrényre tette. Kagome Cayou minden mozdulatát árgus szemmel figyelte. Tudta, mi a dolga, ugyanis mielőtt még Cayou kitoloncolta Inuyashát a szobából, a félszellem a lelkére kötötte, hogy, mihelyst Cayou elalszik vegye el tőle a gyűrűt, majd szóljon neki, és akkor leléphetnek. Ahogy az óra mutatója az éjfélhez közeledett, Kagome minden perc elteltével egyre feszültebb lett. Amikor úgy tűnt Cayou végre kibeszélgette magát, és elaludt, Kagome óvatosan felállt, majd lábujjhegyen megindult az éjjeliszekrény felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés