LEZÁRÁS 

Már egy ideje rótták a végtelen út porát és egyetlen olyan démonnal, sem találkoztak, akibe Kagome ékkőszilánkot érzékelt volna.

Heian kissé furcsán érezte magát az emberi társaságba. Egyáltalán nem volt hozzá szokva, hogy ennyi ember veszi körül. Mindig magának való kutyadémon volt.

A nap már utolsó sugarait szórta a tájra. Heian egy pillanatra megáll és ránézett a vörös színekbe játszó égboltra. Miközben nézte, ahogy a nap eltűnik a nyugati horizonton visszatért múltja minden fájdalma és öröme.

Még ilyen hosszú idő után is fájdalommal teli szomorúsággal gondolt vissza szeretet nevelőapja halálára. Valaha egész nyugat a tiéd volt. Még bele gondolni is fáj hogy már nem tied az a táj. Így elmélkedett magában, egész addig míg fel nem eszmélt, azon hogy elvesztette Inuyashat és társait. Már az első csillagok is feljöttek az égen.

-Inuyasha egész nap idegesen csendes volt.

Ez csak egyet jelenthet számára, ma van újhold első éjszakája.

Akkor sietnem kell. Bele szimatolt a levegőbe Inuyasha illatát keresve. Mikor meg találta, lépteit felgyorsítva elindult az illat irányába.

***

Inuyasha és barátai egy mezőn ütöttek tábort. A domb tetejéről egy árny közelített feléjük.

A szerzetes és a szellemirtó lány felfigyelt a közelgő árnyra.

-Szerzetes érzed, van itt valaki.

-hm igen érzem.

Felugranak, és támadni készülnek, de Sango hirtelen megtorpan és felkiált.

-Heian!

Heian a szerzetesre nézet.

-Fél tőlem látom a szemén.

Hiába próbálod palástolni félelmed szerzetes.

-Miből gondolod, hogy félek?

-Legyen annyi elég, hogy látom rajtad, bárhogy próbálod is rejteni.

Heian még utoljára belenézett a szerzetes szemébe és otthagyta.

Nyugodt léptekkel közelített Inuyasha felé.

-Na végre hogy ide értél. Hol voltál ilyen sokáig?

Ránéztem Inuyashára és röviden csak ennyit, mondtam.

-Egy kicsit elmerengtem.

Feleltem ridegen a féldémonnak.

-Gyere, ülj le közénk.

Invitált Kagome, de nem volt túl sok kedvem hozzá, ezért inkább vissza utasítottam szívélyes invitálását.

-Köszönöm de nem fázok.

Tipikus démon reakció gondolja magába Kagome.

Egy darabig csak álltam és figyeltem. Éreztem, hogy történni fog valami, de egyelőre nyugodt csend honolt mindenütt.

Mikor meguntam az örökös kémleléses álldogálást leültem a kis társaság közelébe.

Az ég csillagosan nézett le ránk. A tűz finom melege egy kicsit eltompította őket.

Ezért semmit nem vettek észre a feléjük közeledő veszélyből.

***

A tűz körül mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Kagomét nagyon foglalkoztatta Heian viselkedése. Hol kedves bűbájosan anyáskodó kutyus volt utána a megfoghatatlan kegyetlen nagyúrnő. Minden áron megszerette volna fejteni Heian titkát, ezért ismét Inuyashához fordult, hátha tud valamit.

Nem talajátok furcsának Heian viselkedését?

-Ugyan már Kagome.

Heian mindig ilyen volt.

-Ennyire természetes neki emberi mivoltod?

-Igen.

Válaszolta Heian a távolból.

- Esetleg meg is magyarázzam?

-Igen, jó lenne.

-Már nagyon sokszor láttam Inuyashát emberi alakba.

Mikor elváltunk egymástól megígértetem vele, hogy mindig óvatos lesz, és vigyáz magára.

Ennek ellenére mindig visszatértem hozzá, amikor eljött az újhold ideje.

Heian megfordult és ránézet Kagoméra.

-Kielégítettem kíváncsiságodat?

Igen köszönöm. Bár Kagome nem ere a válaszra várt.

-Nem sokára vége a sötét éjszakának, és Inuyasha megint a régi lesz.

-Elég nyugodt éjszakát tudhatunk magunk mögött.

Azért ne vegyél rá mérget. Még bármi meg történhet.

Mindenki elhallgatott, a tájra néma csend borult.

Csak Heian volt fent őrizte Inuyasha álmát.

Aludj csak Inuyasha. Nem tudhatod, hogy mikor lesz részed újból ilyen édes dedként álmodni. Csak várt, már a tűz is kialudt. Heian felállt és elnézett a dombok felé.

-Jön valaki. Szinte érezni a levegőbe a gonosz szél auráját.

Hirtelen szél támadt és az ép kezdődő pirkadatba meg jelent egy női alak könnyű pihe tollon szállva. A nő leugrott a földre és elindult Inuyasha felé.

***

Sango megérezte a veszélyt, de a mély álmaimba merült társaságot nem tudta magához téríteni. Heian hova lett? Kérdezte önmagától Sango és elkezdte kémlelni a mezőt.

Miközben Heiant kereste szemeivel megakadt a szeme egy dombon és annak szélén ott ált Heian és Kagura. ép harchoz készülődtek.

Sango oda ment Inuyashához és elkezdte ébresztgetni nem sok sikerrel helyette felkelt Kagome.

-Mi van Sango mi baj?

-Itt van Kagura.

Felkel ébreszteni Inuyashat, nem szabad így meglátnia.

Most Kagome próbálta felkelteni a féldémont. oda ment hozzá és a fülébe mondta ébresztő.

A hanyou felemelte a fejét és Kagomére nézet.

-Mit akarsz Kagome?

-Valami fontosat szeretnék mondani.

Akkor igyekezz, mert mindjárt újból földnek dőlök.

-Inuyasha itt van Kagura.

A hanyou felpattan a földről és idegesen, ráförmed Kagoméra.

-Mért nem ezzel kezdted?!

Hol az a nyomorult boszorkány?

Gyorsan körbe pásztázta a dombot, Kagurat keresve.

Heian. mondta alig érthető hangon a féldémon.

Mikor meglátta Heiant és Kagurat harcközbe.

A féldémon gondolkodás nélkül az épp harcolni készülő démonnő után rohan.

Kagome utána kiáltott, de mint hiába süket fülekre talált kiáltása.

-Gyere vissza Inuyasha!

Inuyasha csak futott a domb felé és nem tudott másra gondolni csak arra, hogy most végezni fog a boszorkánnyal.

***

Elindultam a dombok felé, és gondolataimba temetkeztem ismét.

Ki ez a nő és vajon mit akarhat hajnalok hajnalán?

Ehhez hasonló kérdések járkáltak a fejembe miközben az ismeretlen nő felé tartottam.

Mikor oda értem hozzá rideg tekintettel végigmértem.

A szemei vörös ürességgel tekintettek rám.

-Ki vagy?

Kérdeztem az idegen démonnőt, nem épp a legudvariasabb formába.

-Nevem Kagura szélboszorkány vagyok, és Inuyashat keresem.

Sajnálattal közlöm veled, hogy nincs a közelbe, úgy , hogy be kell érned szerény személyemmel.

Kagura is végig mérte ellenfelét és megállapította semmivel sem különb nála.

Ugyan olyan nő, mint én mért lenne különb nálam?

Kérdezte magától a boszorkány.

Ahogy elnézem kutya démon, lehetsz, el találtam.

-Szerintem a külsőm önmagáért beszél. Vagy még sem?

-Megmondod a neved, vagy kikényszerítem belőled? Kérdezte a boszorkány már egyenes dühvel párosítva érdeklődését.

Csak álltam és unottan néztem a boszorkányt, kíváncsi voltam mikor szándékozik végre eltávozni.

De valahogy nem láttam benne kellő szándékot a távozásra. Végül abba hagytam bosszantását, azzal hogy semmire nem válaszolók.-Na jó, ahogy te akarod. Mondtam bele egyezően a boszorkánynak. A nevem Heian és jól látod valóban kutyadémon, vagyok. Nem ajánlom, hogy kikezdj velem, mert esetleg csúnyán megsebzed magad.

-Ha ha de bátor itt valaki. Mondta némi cinizmussal a hangjába Kagura.

Esetleg kíváncsi vagy még valamire?

-Kösz nem.

-Mi az már tegeződünk is?

-Tényleg nincs itt Inuyasha? Kérdezte a boszorkány tőlem kissé ravaszkás mosollyal.

Arra hogy kiéljem gyilkoló ösztöneimet erre a célra te is megfelelő vagy.

Nem mondtam neki semmit, csak biccentettem egyet a fejemmel, és vártam hogy mit lép.

A boszorkány szétnyitotta legyezőjét és támadásba lendült.

-Sárkány tánc! és egy határozott mozdulattal létre hozott egy világoskék szélörvényt.

Az örvény sebesen közelített felém. Ki húztam egyik katanamat amiből zöldes kék fény áradt.

Magam elé emeltem védekező helyzetbe, és vártam. Az örvény sebesen közelített felém.

Mikor elért a szélörvény, minden erőmet összeszedve, visszavertem a boszorkány támadását.

-Nagy képű fruska ki védte az én sárkánytáncomat mérgelődött magába Kagura.

Heian ráemelte tekintetét az égre.

-Kel fel a nap.

Egy hirtelen jött megérzéstől fogva megfordultam és láttam, ahogy Inuyasha fut felém, és közben visszaváltozik féldémonná.

-Mit keresel itt! Mérnem maradtál a többiekkel?!

-Nem hagylak magadra még akkor, sem ha csak egy féldémon vagyok.

-Jól van, ahogy akarod.

Mind ketten Kagura felé fordultunk és vártuk hogy támadjon. Egy ideig így állunk egymással farkas szemet nézve.

-Semmi értelme csak itt állni és várni, hogy valamelyikünk el kezdje a harcot.

Már épp támadni készült Inuyasha, mikor is gondolt egyet Kagura ki bontott egy tollat és elmenekült.

Mi közbe haza felé tartott Naraku kastélyába elgondolkodót a démonnő erején.

Ki lehet ez a nő és miköze van Inuyashahoz? De nem tudta meg válaszolni a magába feltett kérdéseket.

Inuyasha dühösen az égre tekintett. Nagyszerű az ellenség meg futamodott.

Gyere vissza te gyáva boszorkány! Kiabálta utána, de nem hiszem hogy hallotta.

-Ne mérgelődj már annyit.

Jól van de, nem tűröm az ellenség megfutamodását.

Nem számít legalább nem lesz gondod vele egy ideig.

***

Sesshoumaru nagyúr hová sietünk, mi ilyen fontos, hogy még egy pihenőt sem engedhetünk meg magunknak ? A nagyúr megállt és Yakenre nézett, és közömbös dühvel azt mondta neki.

-Semmi közöd hozzá. Sesshoumaru nagyúr én is nagyon fáradt vagyok, és álmos.

Tudom Rin.

De most még nem állhatunk le, pihenünk, majd egy kicsit késöbb. Így hát tovább szelték az erdő végtelen porát. Az éj sötétségébe csak a csillagok és Sesshoumaru tájékozó képessége volt segítségükre. Már egy ideje mentek a sötét erdőbe, az erdőre síri csend borult.

-Sesshoumaru nagyúr nem állnánk meg egy kicsit?

Mondta kissé panaszos kérdéssel Yaken.

Sesshoumaru megfordult és rá nézet Yakenre. El mosolyodott, és közömbösen ezt mondta.

-Most mond meg nekem ki a szolga én vagy te?

-Bocsánat Sesshoumaru nagyúr természetesen én. Alázkodott meg a nagyúr előtt a kis gnóm béka.

-Na jó akkor itt letáborozunk.

Maradj itt Yaken és vigyázz Rinre.

-Na végre lepihenhetek egy kicsit. sóhajtott fel Yaken.

Van egy kis elintézni valóm, majd jövök.

-Halottad mit mondtam?

-Igen Sesshoumaru nagyúr hallottam minden szavát. A démon biccentett egyet a fejével, és ott hagyta őket. Nagyszerű megint magamra maradtam ezzel a halandó kölyökkel. mérgelődött Yaken.

Még szerencse hogy addig itt volt a nagyuram, míg sikerült tűzet gyújtanom.

***

Érzem öt a kedves illatát, kit oly nagyon szeretek. Itt lehet, a közelbe érzem.

Sesshoumaru csak ment kedvese illata után. Az erdő sötét árnyként vetült rá.

Újhold van akkor biztos ott lesz az öcsém is. Nem tudok dühös leni még a gondolatától sem, mert megérintett a szerelem édes íze.

Így elmélkedett önmagába, míg ki nem ért egy hatalmas dombokkal övezet tisztásra.

A nap már kezdet feljönni a keleti égbolton és megcsillogtatta Sesshoumaru haját.

Jól gondoltam. Az öcsémmel van. De nem tudok rá haragudni ahhoz túlságosan, szeretem.

***

Heian elnézett az egyik domb irányába. Ismerős illatot hozott magával a szél.

Inuyasha! Menj vissza Kagoméhoz. Mért mi történt? Semmi csak azt szeretném, ha visszamennél.

Mi van, ha nem megyek vissza? Ellenkezett Inuyasha Heiannal. semmi mondta közömbösen a féldémonnak.

Ostoba hanyou sosem értet a szép szóból. Na mindegy lesz, ami lesz. Érzem az illatát, itt van valahol. Elkezdtem a dombokat pásztázni, hátha rá akadok valahol Sesshoumarura.

Az egyik dombon meg akadt a szemem. Ott láttam őt, a kedvesemet a domb tetején és engem nézett.

Oda mentem hozzá és mélyen egymás szemébe néztünk.

-Lezártad már a múltadat?

-Igen lezártam. Kész vagyok veled folytatni az életem, ha te is ezt szeretnéd.

Sesshoumaru lágyan megsimogatta arcom. Megfogta a kezem és szenvedélyesen megcsókolt.

Aztán magához ölelt és a fülembe sugta, szeretlek.

Elindultam volna Inuyasha felé, de Sesshoumaru visszarántott, és ismét átölelt.

Mért akarsz, oda menni az öcsémhez?

El szeretnék tőle búcsúzni.

Hát jó akkor menjünk ketten. Nem akarom, hogy velem gyere. De hát miért hisz össze tartozunk?

Csak akkor jöhetsz velem, ha megígéred, hogy nem fogsz verekedni az öcséddel.

Na jó meg ígérem. Mire esküszöl. A szerelmünk zálogára. Akkor jól van.

Sesshoumaru kézen fogott ismét és elindultunk Inuyasha felé.

Látom, itt vannak már a barátaid is, Inuyasha.

Igen nem sokára indulunk. Tovább keresitek a szent ékkő maradványait.

Te meg mit keresel itt Sesshoumaru?

Elmosolyogta magát és Inuyashára nézett. Nyugodj meg öcsikém nem harcolni, jöttem.

Egy lépést hátrált Sesshoumaru és rám nézett. Én meg fordultam és kérdően vissza pillantottam rá.

Menj, búcsúzz el az öcsémtől. Inuyasha ajka tátva maradt a csodálkozástól. Mi történhetett a bátyámmal, hogy nem harcol velem? Ez rejtély gondolta magába a hanyou.

-Inuyasha el szeretnék tőled búcsúzni.

Elmész Sesshoumaruval.

Igen elmegyek vele Inuyasha. neked már nincs szükséged a védelmemre, mert már nem vagy egyedül. Találtál magadnak igaz barátokat, akik még az életüket is feláldoznák érted. Ők egytől egyig igaz barátok, szeretnek és megbecsülnek. Becsüld meg te is őket.

Aztán ott hagytam Inuyashat és oda mentem Sesshoumaruhoz. Megfogtam a kezét és elindultunk át az erdőn. Vissza Rinhez és Yakenhez.